Oszlári öregdiák-találkozó 2010.
Alighogy kipihente a lábunk a táncot,
Alighogy megértettük a nekünk szánt igét,
Alighogy ölelhettük a sok régi barátot -
Istenem! - máris elmúlt egy drága év!
Egy drága év, kis életünkbõl
Mert ki tudja meddig tart vajon?
Kinek mint hoztak a napok, hetek?
Mi minden történt, nem tudom.
Csak azt látom, hogy újra együtt
Együtt a vidám, nagy csapat.
Barátaim ledöntöttünk ismét
Ledöntöttük a rohanó idõ falat!
Mert, aki szereti társait, aki vágyik a jó után
Az mind itt van, mind örül -
Örül egy hosszú év után!
Örül, hogy ismét láthatjuk egymást,
Egy õsz hajszállal több van talán -
Mégis eljöttünk, hogy találkozzunk,
Hogy találkozzon a sok vén diák!
De jó volt tavaly, de jó volt látni
A kipirult, izgatott arcokat
De jó volt emlékezni, kikkel koptattuk
Az öreg iskola-padokat!
Jó volt látni tanítónk szemét
Amikben gyémánt könny csillogott
És emlékezett minden csínytevésre
Miközben tudást oktatott!
Tudta ki, miben volt jó, ki volt a
Szorgalmas diák.
Tudta ki volt a huncut, ki volt a lusta
Ki nem végezte el a feladatát.
Meghatottan ünnepeltük Õt,
A nagyszerût, a kedves nevelõt.
Minket is érdekelt sorsa, élete,
Milyen a családja, hogy telnek napjai
Szokott-e még kerékpárra ülni -
Mint nyugdíjas nagymami?
Emlékeztünk vidáman, emlékeztünk sírva
Elmondtuk életünk addigi folyását
Van aki szóban, van aki leírta
Életének addigi állomását.
Tavaly én is írta, az idén is verselek
Már-már attól tartok, hogy hagyomány leszek!
Nem baj, a széprõl könnyû írni -
Hisz nincs okunk most se szomorkodni!
Eszembe jut a szép istentisztelet
Az emelkedett csend, csillogó tekintetek
A textus arról szólt, hogy együtt lenni jó,
Hogy a jó közösség nem pótolható!
Jó felismerni a rég látott arcokat, habár -
Arcunkon az idõ, bizony már nyomot hagy!
A jelentés, az osztályfõnöki óra, a menet
A régi szép idõkre emlékeztetett.
A himnuszok, a pezsgõs koccintás
Utána a jókedvû nótázás.
Dalolt, zenélt a polgármester úr
Nem is bírtunk ülni mozdulatlanul!
Roptuk a táncot éjfél után is
Aztán tanítónkkal ballagtunk kocsijáig.
Szomorú a búcsú, de menni kell tovább
És most újra itt van a sok-sok vén diák.
Bõvüljön a csapat, jöjjenek azok is
Kiknek szintén iskolánk nyitotta kapuit.
Oszlár nevelt fel minket,
Itt élt apánk s anyánk
Itt cseperedtünk, itt okosodtunk
Innen szálltunk tovább
Mindig hazavár, mindig átölel
Drága iskolánkat nem is felejtjük el!
2010. Köszöntelek - már alig várjuk a 2011-et,
Mert, hogy újra eljövünk az biztos,
Bennünk erõsen dúl az optimizmus!
Társaim, oszlári gyerekek, mit is kívánhatnék mást,
Ezután is keressük, tiszteljük, szeressük egymást!
Az oszlári vén diák sereg érje meg azt a kegyet,
Hogy erõben, egészségben, békességben
Jövõre is töltsük meg ezt a régi, jól ismert termet!